Téma III – Társadalmi ideológiák és vallás

Politikai ideológiák

Miért kell a politikai ideológiákról beszélni fiatalokkal?

A magyar politikailag az egyik legmegosztottabb társadalom Európában[1], amelynek káros hatásai alól a fiatalok sem vonhatják ki magukat. Bár több kutatás azt mutatja, hogy a fiatalok rendkívül apolitikusak[2], ebben fontos szerepet játszik a politikáról vallott nagyon negatív képük.[3] A közéleti tájékozódást nehezítik a közösségi média olyan árnyoldalai, mint az információs szűrőbuborék[4], ami a felhasználók szokásait megfigyelő és a cégek pénzügyi érdekei mentén működő algoritmusok révén a felhasználókat egyre inkább saját véleményük buborékába zárja.[5] Ennek hatására a felhasználó egyre inkább saját meggyőződésébe záródik, egyre kevésbé jutnak el hozzá annak ellentmondó, azt árnyaló információk. Ez a megosztottság növekedéséhez, a szekértábor-logika és törzsi gondolkodás erősödéséhez, az álhírekre és összeesküvés-elméletekre való nagyobb fogékonysághoz és könnyen radikalizálódáshoz is vezethet.

Sok közéleti kérdésről nagyon nehéz tárgyilagosan beszélgetni, mert a politikai szereplők aktuális érdekeik mentén igyekeznek átpolitizálni és kisajátítani témákat. Tudatában kell lennünk a politikai szereplők narratíváinak, és el kell tudnunk vonatkoztatni azoktól. Az érzékeny társadalmi témákról szóló beszélgetés alapjául pontos információknak és ismereteknek, nem pedig sztereotípiáknak és téves képzeteknek kell szolgálniuk. Hogy túljussunk egymás megbélyegzésén, ismernünk kell a közéleti véleményeket meghatározó ideológiák alapjait. Ebben kíván segíteni az alábbi fejezet.

 

Melyek a fő politikai ideológiák?

A politikai ideológiák olyan koherens eszmerendszerek, amelyek kifejezik követőik világlátását és értékválasztásait, és kijelölik a társadalmi kérdések megválaszolásának, a konfliktusok megoldásának irányát és alapelveit. Bár a politikai szereplők általában nem azonosíthatóak tisztán egyik ideológiával sem, az általuk vallott és követett ideológia mégis iránymutatásként és magyarázatként is szolgál cselekedeteikhez. A politikai ideológiáknak többféle felosztása létezik, az alábbiakban bemutatjuk a három nagy klasszikus politikai ideológiát, valamint a napjainkban kiemelt szerepet játszó eszmerendszereket.

 

Konzervativizmus[6]

A konzervatívok kiindulópontja az ember tökéletlenségébe és az emberi természet javíthatatlanságába vetett hit. Ezért a konzervatív politikai ideológia legfontosabb jellemvonása a hagyományos társadalmi intézmények, mint a közösség (pl. család, nemzet) és vallás, valamint a hagyományok, a fennálló társadalmi és kulturális vívmányok tisztelete. Kizárólag a hagyományokon alapuló, szerves, megfontolt fejlődést tartják elfogadhatónak. A gyors változás szerintük romboló a társadalomra nézve. A konzervatív politikai ideológiában a fontos szervezőelv a társadalom hierarchikus elrendeződése. A társadalom rétegekre tagozódását személyes vonásokkal, mint a motivációban és a tehetségben megmutatkozó különbségekkel magyarázzák. A tulajdont szentnek és sérthetetlennek tekintik, és sokan összeférhetetlennek tartják a szabadságot és az egyenlőséget.

 

Liberalizmus

A liberalizmus kiindulópontja az erkölcsös, tudatos és szabad ember, aki a politika eszközeivel javítható. Legfontosabb elve az emberi méltóságon alapuló egyéni szabadság, amely mindenáron és mindennel szemben védelmezendő. A liberális gazdaságpolitika szerint a piaci viszonyokba nem szabad beavatkoznia az államnak, ezért ellene van a protekcionizmus minden formájának, és támogatja a szabadkereskedelmet. A személyes jogok határai a liberális világnézet szerint addig húzódnak, amíg a cselekvésével nem okoz másnak kárt vagy sérelmet. A liberális ideológia sok törekvése, mint a jogegyenlőség, az általános szavazójog, a szólásszabadság ma már részét képezi a demokratikus berendezkedésű országok jogrendjének, azonban a liberális ideológiáknak továbbra is fontos törekvése az állami szabályozások mértékének a lehető legkisebbre csökkentése és az egyéni és szabadságjogok minél szélesebb körének fenntartása.

 

Szocializmus

A szocialista ideológia kiindulópontja a megváltoztatható emberi természet. Legfontosabb értéke a társadalmi egyenlőség nem csak jogi, hanem vagyoni értelemben is. A társadalmi, gazdasági és politikai viszonyokból adódó társadalmi különbségek csökkentése érdekében szerintük az államnak be kell avatkoznia a piaci viszonyokba. A szocialisták fontosnak tartják a szolidaritás elvét, és vallják, hogy a társadalmi igazságosság olyan cél, melynek eléréséhez az anyagi javak igazságosabb elosztása szükséges. A szocialista idea a kollektív jogokat az egyéni jogok elé helyezi, és korlátozhatónak tartja a magántulajdont és az egyéni szabadságjogokat. Az elvek megvalósítására erős, beavatkozó államot támogat, amely átrendezi a tulajdonviszonyokat, irányítja a gazdaságot, és megvalósítja az egyenlő elosztást.

 

Kereszténydemokrácia[7]

A keresztény (elsősorban katolikus) tanokra épülő politika gyökerei messzire nyúlnak vissza, de az önálló ideológia és társadalmi-politikai mozgalom a 19. második felére ki jött létre. Az ideológia alapjainak lefektetésében nagy szerepet játszott XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott Rerum Novarum kezdetű enciklikája, amely a szociális igazságosságot helyezte a keresztény társadalomfelfogás középpontjába, és ennek értelmében buzdított a fennálló társadalmi-gazdasági rendszer megváltoztatására (keresztényszociális mozgalom). A kereszténydemokrácia csak a második világháború után vált a keresztény (főleg katolikus) politikai mozgalom vezető ideológiájává. Az eszmerendszer kiindulópontja az emberi méltóság, és hogy minden ember része valamilyen közösségnek, aminek az alapja elsősorban a család. A kereszténydemokraták hangsúlyozzák az egyén felelősségét, ugyanakkor fontos alapértékük a szolidaritás. Az organikus társadalomfejlődésben hisznek, elvetik a radikális változtatásokat. A szegénység felszámolása, a széleskörű jólét megteremtése érdekében szükségesnek tartják a piac korlátozását és egy szociális biztonsági rendszer kiépítését (szociális piacgazdaság). Elvetik ugyanakkor az erőteljes állami beavatkozást és újraelosztást, ehelyett az állami és társadalmi szereplők (pl. munkaadók, munkavállalók, szakmai érdekképviseletek, civilek stb.) párbeszédére helyezik a hangsúlyt. A központosítás helyett a szubszidiaritás elvét vallják, azaz hogy a feladatokat az érintettekhez legközelebbi szinten kell megoldani, a döntéseket a lehető legalacsonyabb szinten meghozni. A második világháború utáni Európában a kereszténydemokrata mozgalom központi gondolata volt a béke megőrzése, amellyel szorosan összefüggött az európai integráció iránti elköteleződés.

 

Szociáldemokrácia[8]

A szociáldemokrácia kiindulópontja a szocializmus, azon belül is főleg Karl Marx and Friedrich Engels munkássága. Eredetileg a békés átmenetet hirdette a kapitalizmusból a szocializmusba, a már létező politikai eszközöket használva. A 20. század közepére jelentősen mérséklődött az ideológia: a termelőeszközök állami kézbe vétele helyett a termelőeszközök szabályozását hirdette, és kiterjedt szociális ellátórendszerek létrehozását tűzte ki célul. Az államosítás helyébe tehát a magáncégek, az üzleti szereplők szabályozásának célja lépett a méltányos jövedelmek és a gazdasági növekedés érdekében. A szociáldemokraták elhagyták azt a marxi gondolatot is, hogy a demokrácia a burzsoázia eszköze osztályhatalmának fenntartására, és azt vallották, hogy a demokrácia a szocialista idea alapvető eleme.

 

Ökopolitika (zöld politika)[9]

A zöld politika vagy ökologizmus a legfiatalabb politikai ideológia. A zöld politikát az a tudományos felismerés hívta életre, hogy az emberi működés olyan mértékben károsítja a természetes környezetet és a biodiverzitást, amely komoly gazdasági és társadalmi átalakulások nélkül ökológiai katasztrófával fenyeget. Fő célkitűzése a kapitalista társadalmi rendszer átalakítása, mely a fogyasztói társadalom igényeinek kielégítése helyett egy fenntartható gazdasági rendszer kiépítését szorgalmazza, melyben egyszerre érvényesülnek a természetvédelmi elvek és a társadalom igényeinek kielégítése. A zöld politika fókuszában a fenntarthatóság kérdése áll, valamint olyan problémák, mint a globális felmelegedés, a természeti erőforrások elhasználása, az ivóvízkészletek csökkenése, a légszennyezettség növekedése és a természeti sokszínűség csökkenése.

 

Miért használjuk a jobb- és baloldal felosztást?

Hajlamosak vagyunk jobb-bal felosztásra egyszerűsíteni a politikai szereplők jellemzését. Ezt gyakran a politikai szereplők is ösztönzik, ha céljuk a politikai megosztottság növelése, a fekete-fehér logika érvényesítése, illetve a politikai rendszer eltolása a kétpártrendszer irányába. A jobb-bal felosztás azonban egyrészt önkényes, másrészt nagyon elnagyolt, mert elfedheti az egyes szereplők közti lényeges különbségeket. Csalóka továbbá azért is, mert az eltérő történelem, hagyományok és kontextusok miatt jelentős különbségek lehetnek az egyes országokban jobb- vagy baloldalra sorolt szereplők között.

 

Mit nevezünk politikai szélsőségnek?

Ahogy a szélsőséges érvelésről szóló fejezetben kifejtjük, azt nevezzük radikálisnak vagy szélsőségesnek, ami kívül esik a társadalmilag megszokotton és elfogadotton. Politikai értelemben az minősül szélsőségesnek, ami elutasítja a demokratikus értékeket és az emberi jogokat, meggyőződése érdekében jogosnak tartja az erőszakot is, és ezáltal fenyegetést jelent egyénekre, közösségekre és az alkotmányos társadalmi berendezkedésre. A politikai szélsőségesség alapulhat bármelyik ideológia, de akár vallás elvein is.

 

[1] Patkós Veronika: Politikai polarizáció és gazdasági sikertelenség az európai demokráciákban. Politikatudományi Szemle, 2017 https://tk.hu/a-politikai-megosztottsag-hatasai-a-gazdasagi-eredenyekre

[2] Political Capital: NDI Ifjúsági Kutatási Project magyarországi felmérési eredményei 2020 https://www.politicalcapital.hu/pc-admin/source/documents/pc_ndi_youth_hun_20201014.pdf

[3] Kézdi Beáta: „Miért undorodnak a magyar fiatalok a politikától? – tények és kérdések” KötőSzó blog 2016.04.04. https://kotoszo.blog.hu/2016/04/04/miert_undorodnak_a_magyar_fiatalok_a_politikatol_erdekes_valaszok_es_tenyek

[4] Gálik Mihály: „A hálózati hírmédia sajátosságai különös tekintettel a visszhangkamra- és a szűrőbuborék-jelenségre” In Medias Res 2019/2 8, 330–342 https://media-tudomany.hu/wp-content/uploads/sites/13/2019/12/imr-2019-02-08-jav-1.pdf

[5] Vincze Hanna Orsolya: Hírközösségek és véleménybuborékok http://www.medok.ro/sites/medok/files/publications/pdfs/ME.dok.2019.02.pdf

[6] A konzervativizmus, a liberalizmus és a szocializmus bemutatásához az alábbi forrásokat használtuk: Freeden, Michael, Lyman Tower Sargent, and Marc Stears. The Oxford Handbook of Political Ideologies. Oxford: Oxford University Press, 2015.; Hahner Péter: „A modern politikai irányzatok kialakulása” Rubicon http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_modern_politikai_iranyzatok_kialakulasa/

[7] A kereszténydemokrácia bemutatásához az alábbi forrásokat használtuk: Enyedi, Zs. (1998). Politika a kereszt jegyében. Osiris; Szabó, R. (2014). A modern kereszténydemokrácia megjelenése Magyarországon. A Demokrata Néppárt 1944–1949. In 70 éves a Kereszténydemokrata Néppárt. (pp. 11-47). Barankovics István Alapítvány. http://real.mtak.hu/19467/1/A__modern_keresztenydemokracia_megjelenese_Magyarorszagon_u_084722.43199.pdf; Vervliet, C. (2009). Personalism, Christian-Democracy and Shakcanyya. In Human Person (pp. 48-51). Adonis & Abbey Publishers Ltd.

[8] A szociáldemokrácia bemutatásához az alábbi forrást használtuk: Britannica, T. Editors of Encyclopaedia. "Social democracy." Encyclopedia Britannica, December 20, 2016. https://www.britannica.com/topic/social-democracy.

[9] Az ökopolitika bemutatásához az alábbi forrásokat használtuk:Wall, Derek. The No-nonsense Guide to Green Politics. New Internationalist 2010; Mulvaney, Dustin.Green politics: an A-to-Z guide. Los Angeles: Sage Publications. 2011

A téma előzetes körüljárását, megalapozását, valamint a róla szóló párbeszéd strukturálását segítő háttér- és tényanyagok után alább felsorolunk néhány jellemző, a politikai ideológiákkal kapcsolatos elferdítő és egyoldalú megnyilvánulást, illetve radikális, szélsőséges kijelentést. A különböző témákhoz – a foglalkozásvezetői munkát segítve – beszélgetésindító kérdéseket és viták alapjául szolgáló lehetséges tételmondatokat is mellékelünk. Sem a politikai ideológiákról szóló kijelentések, sem a beszélgetésindító kérdések, sem a tételmondatok listája nem teljeskörű, igyekeztünk inkább jellemző típusokat összegyűjteni és arra törekedni, hogy a felsorakoztatott példák jó kiindulási alapjai lehessenek a diákokkal folytatott párbeszédnek. Ezeket elsősorban gondolatébresztőnek szánjuk, amelyekből a csoport érdeklődéséhez és felkészültségéhez igazodva mindenki szabadon válogathat.

 

Lapozz hátra! A kézikönyv módszertani fejezetében több konkrét gyakorlatot, ötletet és szempontot gyűjtöttünk össze, amelyek segíthetnek az itt bemutatott beszélgetésindító kérdések és tételmondatok mentén megvitatni a politikai ideológiákhoz kapcsolódó kérdéseket. A tételmondatok elsősorban a 6.2 fejezetben bemutatott közösségi vitagyakorlatok alapjául szolgálnak. A Hova fordulhatok? fejezetben továbbá több olyan szervezetet is ajánlunk, amelyek foglalkozásokat tartanak vagy értékes szakmai, módszertani anyagokat publikálnak a politikai ideológiákkal összefüggő témákban.

 

Politikai ideológiákkal kapcsolatos egyoldalú kijelentések

  • A liberálisoknak nincsenek értékeik, szerintük mindent szabad.
  • A konzervatívok maradiak, elavult értékekben hisznek.
  • A szocialisták a kommunizmust akarják megteremteni, nem hisznek az egyéni szabadságban és a magántulajdonban.
  • A szocialisták és a zöldek mindent be akarnak tiltani, ami jó az életben.
  • A zöldek tönkreteszik a gazdaságot.
  • Vannak olyan értékek (pl. haza, család, nemzet), amik kortalanok, és amikhez mindenkoron ragaszkodnunk kell.
  • A liberálisok a külföldi hatalmak érdekeit szolgálják a nemzet ellenében.
  • A bal- és a jobboldal között az az alapvető különbség, hogy az egyik jó, a másik rossz.
  • Az egyén boldogulása a képességein és a szorgalmán múlik, aki nem képes érvényesülni a mai világban, az nem dolgozik elég keményen.
  • Bizonyos esetekben (mint például egy világjárvány alatt) a közösségi érdekek felülírják az egyéni szabadságjogokat.
  • A jobboldali szélsőségesség az igazi veszély, mert az a kisebbségek életét fenyegeti.
  • A konzervatív értékrendű emberek vallásosak.
  • Minden országnak olyan vezetője van, amilyet megérdemel.

 

Lehetséges beszélgetésindító kérdések

  • Mit jelent az, ha valaki politizál? Mi számít politikának?
  • Vajon hogyan alakul ki az emberekben a politikai értékrendjük? Ti beszélgettek otthon/barátaitokkal politikáról?
  • Mit nevezünk politikai ideológiának? Milyen politikai ideológiákat ismertek?
  • Vannak, lehetnek olyan kérdések, melyekben különböző ideológiák képviselői egyetértenek? Vannak olyan szituációk, melyeket azonosan ítélnek meg? Ha igen, szerinted melyek lehetnek azok?
  • Hogy képzelitek el a különböző politikai ideológiák képviselőinek együttműködését egy ideális világban?
  • Van olyan politikai ideológia, melynek egyetlen gondolatával sem tudtok egyetérteni?
  • A különböző ideológiák követői vajon mindenben egyetértenek? Ti mindenben egyetértetek a barátaitokkal?
  • Mitől függ, hogy valaki szélsőséges mértékben követ-e egy ideológiát?
  • Mik lehetnek a szélsőségesség jelei és veszélyei?
  • Milyen tényezőktől függhet, hogy ki melyik politikai ideológiát fogadja el, tartja célravezetőnek?
  • Fel tudtok idézni olyan helyzeteket, amikor azt hallottátok, hogy valakit (akár titeket) konzervatívnak, liberálisnak, baloldalinak címkéznek? Mit jelentettek ezek a címkék az adott helyzetben?
  • El tudtok képzelni olyan helyzetet, ahol egy ország minden állampolgára elégedett?
  • Gondoljátok végig, hogy a történelem során hogy változtak az egyes ideológiák és mikor milyen szerepet töltöttek be, mennyire voltak meghatározóak. Mi lehet ennek az oka?
  • Szerintetek hogy születhet meg egy mindenki számára leginkább megfelelő és elfogadható döntés egy közösségben? Ti milyen döntéshozatali és részvételi típusokat ismertek? Nálatok hogyan születnek a döntések, pl. a családban, iskolában, barátok között?

 

Lehetséges tételmondatok

  • Mindenki csak egy politikai ideológiát követhet, csak azt fogadhatja el legitimnek.
  • A politikai ideológiák úgy működnek, mint a vallások.
  • Politikai elkötelezettségtől függetlenül minden egyén célja, hogy biztonságban élhessen.
  • A szabadság azt jelenti, hogy bárki bármit megtehet.
  • Ha politizálunk, az rossz hatással van a közösségünkre.
  • A tanároknak az iskolában beszélni kellene politikáról a diákokkal.
  • Minden családban és baráti társaságban teret kellene adni a politikáról szóló párbeszédnek.
  • Mindenkinek magánügye, hogy milyen politikai értékrend áll hozzá közel.
  • Szükség lenne rá, hogy az emberek több olyan poszttal, véleménnyel találkozzanak a közösségi médiában, amivel nem értenek egyet.
  • A közösségi portáloknak ki kellene szűrniük és le kellene tiltaniuk a szélsőséges politikai megnyilvánulásokat.

europe logo white

THE E-LEARNING TOOL

EUROGUIDE EU flag

This project is co-funded by the Internal Security Fund of the European Union – GA N° 871038