Módszertani gyűjtemény

Hogyan foglalkozzunk az iskolában érzékeny társadalmi problémákkal?

10 pontban foglaltuk össze a legfontosabb alapelveket és kérdéseket.

Fontos átgondolnunk, milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy az osztályunk/csoportunk/közösségünk tagjai biztonságban megoszthassák egymással a gondolataikat, érzéseiket. Érdemes a diákokkal együttműködve összeállítani egy olyan szabályrendszert, amelyhez szívesen tartják magukat, és amely biztonságos, tartható keretek között ad teret a tartalmas párbeszédnek. Bár ezeknek a feltételeknek a listája az egyénektől és a csoport dinamikájától függően változhat, hiszünk abban, hogy a következő feltételek minden esetben hozzájárulnak a megfelelő közeg megteremtéséhez:

  • tiszta szabályok és keretek tartása – annak biztosítása, hogy minden résztvevő számára tiszták és érthetőek legyenek az együttműködés alapszabályai (érdemes a résztvevőket aktívan bevonni a szabályok kialakításába és megvitatásába)
  • a másik személyének és véleményének tisztelete – annak tudatosítása és kimondása, hogy senkit nem bánthatunk vagy közösíthetünk ki a hovatartozása vagy a meggyőződése miatt
  • a megszólalás joga, a véleménynyilvánítás szabadsága – annak biztosítása, hogy a párbeszéd során minden csoporttag lehetőséget kapjon a gondolatainak szabad és félelem nélküli megosztására
  • odafigyelés egymásra – egymás értő meghallgatása, nyitott és elfogadó hozzáállás egymás felé, az elhangzott érzékeny információk bizalmas kezelése
  • a passzolás joga – annak biztosítása, hogy a megszólalás mindig önkéntes maradjon, és senki se legyen kényszeríthető a véleményének, álláspontjának vagy saját tapasztalatának megosztására
  • jog a kérdezéshez és az egyet nem értéshez – lehetőség arra, hogy a csoporttagok szabadon feltehessék a kérdéseiket, és meg merjék kérdőjelezni az elhangzott állításokat
  • hiteles információk biztosítása – az előítéletek és félinformációk helyett a valódi tényekre épülő tudás tiszteletben tartása, a résztvevők segítése ezeknek az információknak a megszerzésében, felkutatásában
  • a foglalkozásvezető facilitátori szerepe – állandó figyelem arra, hogy a tanár vagy a foglalkozásvezető a párbeszédben ne mint a tudás vagy az egyedüli igazság birtokosa, hanem mint a beszélgetés elősegítője, a keretek őrzője legyen jelen
  • a foglalkozásvezető önreflexiója – a foglalkozásvezető tudatos figyelme az érzékeny társadalmi témákkal kapcsolatos saját véleményére, érzéseire, és annak biztosítása, hogy mindezekkel együtt, az övével ellentétes vagy őt megrázó véleményeket hallva is meg tudjon maradni a facilitátori szerepében

Egy iskolán belül minden szereplő – diákok, tanárok, szülők, munkatársak – hatással van arra, hogy mennyire ideális a közeg az intézményen belül az érzékeny társadalmi témák megvitatására. Fontos, hogy mielőtt az osztályunkkal vagy csoportunkkal beszélgetni kezdünk ezekről a kérdésekről, végiggondoljuk, milyen a légkör az iskolánkban. Ehhez néhány segítő kérdés példaként:

 

  • a diákok közötti kapcsolat: Mennyire jellemző, hogy a diákok megbélyegzik, kiközösítik egymást valamilyen kisebbséghez tartozás miatt? Hogyan reagálnak a diákok egymás között akkor, ha valakit származása vagy bármilyen más kisebbségi csoporthoz tartozása miatt bántanak?
  • a diákok és a tanárok közötti kapcsolat: Előfordul-e, hogy egy tanár negatívan megkülönbözteti a tanulókat a különböző társadalmi csoportokhoz tartozásuk szerint? Számíthatnak-e a diákok a tanáraikra, ha valamilyen hátrányos megkülönböztetés éri őket?
  • a tantestületen belüli viszonyok: Jellemző-e, hogy a tantestületen belül tere van társadalmi kérdésekben az eltérő nézőpontok ütköztetésének?
  • a tanárok és a vezetőség közötti viszony: Érhet-e hátrány egy tanárt az iskolán belül a társadalmi kérdésekben kinyilvánított véleménye miatt?
  • a diákok és a szülők közötti kapcsolat: Milyen mintákat hoznak magukkal a diákok, ha a különböző kisebbségekhez, társadalmi csoportokhoz fűződő viszonyukról van szó? Jellemző-e, hogy a diákok beszélgetnek otthon társadalmi kérdésekről?
  • a tanárok és a szülők közötti kapcsolat: Felveszik-e a szülők a tanárokkal a kapcsolatot, ha úgy érzik, hogy a gyereküket valamilyen csoportba tartozás miatt hátrányos megkülönböztetés ér az iskolában? Felveszik-e a tanárok azokkal a szülőkkel a kapcsolatot, akiknek a gyereke radikális nézeteket vall?
  • +1 szabályok az iskolában: Vannak-e egyértelmű iskolai szabályok arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni és kihez lehet fordulni, ha az intézményen belül valakit egy kisebbségi csoporthoz tartozása miatt hátrányos megkülönböztetés vagy bármilyen bántalmazás ér? Van-e az iskola házirendjében, Szervezeti és Működési Szabályzatában, etikai kódexében vagy más működési szabályzatában erre vonatkozó rész? Ismerik-e a tanárok, a diákok és a szülők ezeket a szabályokat?

 

Fontosnak tartjuk a rendszerszemléletet, és azt, hogy a foglalkozásvezető szakember tudatosítsa magában ezeket a kölcsönösen egymásra ható tényezőket. Érzékeny társadalmi témákról beszélgetni az iskolában azonban akkor is érdemes, ha nem ideálisak a feltételek. Minden kis lépés sokat számít, és az érzékeny társadalmi témákról folytatott őszinte és nyílt párbeszéd a kevésbé támogató iskolai légkörben is épp olyan fontos, ha nem még fontosabb, mint az elfogadóbb intézményekben. A „szövetségesek” megtalálása és az együttműködés más szakemberekkel, az iskola különböző szereplőivel pedig minden helyzetben hasznos lehet.

 

Az intézményi keretekről szóló kérdések végiggondolásában segíthet a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Nemecsek Programjának kérdőíve, mely a gyerekek szempontjából biztonságosan működő intézmények jellemzőit foglalja össze.

Az egyik legfontosabb lépés, amikor érzékeny társadalmi kérdésekkel foglalkozó alkalmat tervezünk, hogy tisztázzuk, milyen céljaink vannak vele. Egy konkrét konfliktusra vagy közéleti kérdésre kívánunk vele reagálni, érzékenyíteni szeretnénk a fiatalokat, vagy fejlesztenénk a vitakultúrájukat? Bármi is a konkrét célunk, mindig érdemes olyan gyakorlatokat és módszereket választanunk, amelyekkel úgy érezzük, hogy önazonosak tudunk lenni. Előfordulhat, hogy úgy érezzük, egy érzékeny kérdésről számunkra is nehézséget okoz beszélni, ilyenkor érdemes külső támogatást kérni.

A kézikönyvben az egyes fejezetekhez kapcsolódóan több olyan módszertani gyűjteményt is ajánlunk, amelyben hasznos gyakorlatok szerepelnek az adott társadalmi téma feldolgozására. Továbbá a következő oldalakon is szerepeltetünk néhány olyan konkrét gyakorlatot, amiről úgy gondoljuk, hogy sikerrel alkalmazhatók különböző társadalmi kérdések megvitatására. Az alábbi általános módszerek – következetesen megválasztva – az osztályteremben és azon kívül is jól működhetnek:

 

  • közösségi vita – eltérő nézőpontok ütköztetése strukturált formában
  • filmek – egy társadalmi kérdés megvitatása egy kiválasztott film vagy filmrészlet segítségével
  • szimuláció, szerepjáték – lehetőség, hogy a fiatalok egy jelenet vagy játék erejéig a sajátjuktól eltérő élethelyzetbe képzeljék magukat
  • érintettek meghívása – párbeszéd egy társadalmi kérdésről az érintett társadalmi csoporthoz tartozó vendég vagy a téma szakértőjének bevonásával
  • önkéntesség – részvétel olyan közösségi munkában, amelynek feldolgozása alkalmat ad fontos társadalmi kérdésekkel történő foglalkozásra
  • projektnap vagy témahét szervezése – egy fókuszba állított társadalmi téma alaposabb megismerése különböző feladatokon, programokon keresztül

Érdemes az érzékeny társadalmi témákról szóló párbeszédre úgy tekintenünk, mint egy tanulási folyamatra, amely csak akkor lehet igazán eredményes, ha a résztvevők aktív bevonásán alapszik. Sokkal izgalmasabbá tehetjük a párbeszédet, ha a résztvevőkben már meglévő tudásra és kíváncsiságra építünk, és nem tudásátadásként fogjuk fel a társadalmi kérdésekkel történő foglalkozást. A fiatalok véleményét és tapasztalatát meghallgatva könnyebben terelhetjük a számukra releváns és érdekes irányba a beszélgetést, és azt is elkerülhetjük, hogy úgy érezzék, valamiféle ideológiát akarunk rájuk kényszeríteni akkor, amikor arra bátorítjuk őket, hogy társadalmi kérdésekről beszélgessenek.

A társadalmi kérdésekkel történő foglalkozás a diákok legkülönbözőbb készségeit és képességeit fejlesztheti. Érdemes egy-egy gyakorlat előtt azt is megfogalmaznunk magunk számára, hogy a résztvevők milyen készségeire szeretnénk építeni, és milyen készségeik fejlődését várjuk a közös munkától. A teljesség igénye nélkül néhány példa:

 

  • kritikus gondolkodás – a hiteles és nem hiteles forrásból származó információk megkülönböztetése, a manipuláció és a befolyásolás különböző technikáinak felismerése, a tények és vélemények kritikai szempontú értékelése
  • kommunikációs készségek – az érveléstechnika fejlődése, a kifejezőkészség javulása, értő figyelem elsajátítása
  • együttműködési készség – tapasztalat a konfliktushelyzetek közös kezelésében, egy-egy téma közös megismerésében, körüljárásában
  • empátia, nyitottság – az egymástól különböző vélemények elfogadása, mások nézőpontjának megismerése, az eltérő tapasztalatok és álláspontok tisztelete
  • felelősségvállalás – a felelősség vállalása saját véleményünkért és tetteinkért, saját szerepünk értékelése a különböző társadalmi csoportok viszonyában

Gyakran tűnhet úgy, hogy a tényekre épülő ellenérvek csak tovább erősítik a vitapartnereket saját hitükben. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy ha valaki a véleményével ellentétes tényekkel találkozik, csak még erősebben kezd ragaszkodni eredeti nézeteihez. Ha elbizonytalanítanak minket saját hitünkben, könnyen úgy érezhetjük, hogy a világképünket sodorják veszélybe. Nem egyszerű feladat egymásnak ellentmondó információkkal megküzdeni, és fontos figyelembe venni, hogy ez másoknak sem egyszerű. Tanárként vagy egy foglalkozás vezetőjeként lényeges feladatunk, hogy empátiára és megértésre biztassuk az eltérő nézőpontok képviselőit, és segítsük, hogy képesek legyenek személyeskedés nélkül meghallgatni egymás véleményét. Hangsúlyozhatjuk, hogy egy számunkra korábban ismeretlen tény vagy egy tőlünk idegen nézőpont elfogadása még nem jár automatikusan világnézetünk megváltozásával. Képviselhetjük azt, hogy attól, hogy elismerjük a másik fél véleményének, döntésének jogosságát, és tisztában vagyunk saját álláspontunk gyenge pontjaival is, még nem kell feladnunk elveinket. Az érzékeny témákról szóló párbeszédet nagyban segítheti, ha a diákokkal együtt állapodunk meg azokban az alapelvekben, szabályokban és keretekben, amelyekhez a beszélgetés során mindannyian tartjuk magunkat. (Lásd részletesebben az 1. pontot.)

Ne ijedjünk meg a konfliktusoktól, hiszen azok akár új tanulási, fejlődési lehetőségek is lehetnek – az egyének és a csoport számára is. Foglalkozásvezetőként nem az a feladatunk, hogy megakadályozzunk minden lehetséges konfliktust, sokkal inkább azt kell segítenünk, hogy a résztvevők meg tudjanak küzdeni az ilyen helyzetekkel is. Támogathatjuk őket abban, hogy higgadtak maradjanak, és hogy a felkavaróbb érzelmeiket vagy gondolataikat is a másikra odafigyelve tudják megfogalmazni. Fontos, hogy figyeljünk azokra is, akik inkább csak „megfigyelőként” vannak jelen a konfliktusban, és őket is bevonva reflektáljunk a történtekre. Ha szükséges, a konfliktusban közvetlenül érintettekkel egy későbbi időpontban külön is folytathatjuk a feldolgozást – akár külső segítő, szakember bevonásával.

Az iskolai hétköznapokban számtalan különböző formában találkozhatunk érzékeny társadalmi témákhoz kapcsolódó radikális vagy szélsőséges megnyilvánulásokkal. Közbe kell avatkoznunk, ha meghalljuk, hogy a diákok bántó módon szólnak egymáshoz, például sértő hangnemben migránsnak nevezik egy osztálytársukat? Azonnal reagálnunk kell, ha azt tapasztaljuk, hogy egy diák olyan szélsőséges kijelentéseket tesz, amelyekről úgy ítéljük, hogy sértik a társadalmi normákat? Rögtön vitába kell szállnunk azzal a diákkal, aki általunk szélsőségesnek ítélt összeesküvés-elméletet terjeszt? Számtalan olyan helyzettel szembesülhetünk, ahol joggal érezhetjük úgy, hogy azonnal cselekednünk kell. Az ilyen helyzetekben is fontos azonban, hogy képesek legyünk higgadtan és tudatosan reagálni. Tanárként, fiatalokkal foglalkozó szakemberként képviselnünk kell bizonyos társadalmi normákat, és sokat segít, ha tisztázzuk magunkban, hol vannak számunkra azok a határok, amelyeknek a megsértését nem hagyhatjuk figyelmen kívül. (Ennek a kérdésnek a tisztázásában segíthetnek az iskolai szabályok is – ld. a 2. pont erre vonatkozó részét.)

 

A tiltás és a figyelmeztetés gyakran nem elegendő – ha fel akarjuk tárni a szélsőséges megnyilvánulások mögötti okokat, „közelebb kell mennünk” ezekhez a helyzetekhez, és megértéssel kell fordulnunk azok felé a diákok felé is, akik viselkedésükkel vagy kijelentéseikkel normát sértenek. Fontos látnunk, hogy gyakran az otthonról vagy más közegből hozott minták azok, amelyek befogadóbbá teszik a fiatalokat a szélsőséges nézetekre. Mindeközben pedig oda kell figyelnünk azokra a diákokra, akiket a társaik szélsőséges megnyilvánulásai különösen érzékenyen érinthetnek. Könnyen előfordulhat, hogy úgy érezzük, nem kezeltünk „megfelelően” egy akut helyzetet. Ilyenkor sokat segíthet a külső segítség: egy olyan kolléga például, akivel meg tudjuk osztani tapasztalatainkat, meg tudjuk vitatni, ki tudjuk elemezni az adott szituációt, és aki segíthet végiggondolni, mit csinálhatunk másként legközelebb. Erre vonatkozóan is adhatnak támpontot az iskolai szabályok, protokollok, és érdemes mérlegelni azt is, melyek azok a helyzetek, ahol már további szakemberek (pl. iskolai szociális munkás, iskolapszichológus, családsegítő, esetmenedzser) bevonása is szükséges. A külső támogatók bevonásához támpontot adhat a Hova fordulhatok? fejezet Segítségnyújtás fiataloknak pontja is, melyben olyan szervezeteket sorakoztattunk fel, amelyek közvetlen segítséget nyújthatnak azoknak a fiataloknak, akiket valamelyik téma különösen érzékenyen érint, vagy akiknek bármilyen más okból támogatásra, pszichológiai vagy akár jogi segítségre van szükségük.

Számos kutatás bizonyítja, hogy az előítéletek gyakran együtt járnak a bullyinggal, azaz az iskolai zaklatással vagy bántalmazással. Nagyobb eséllyel válhatnak zaklatások áldozataivá azok, akik valamilyen sérülékeny vagy marginalizálódott csoporthoz tartoznak – akár etnikai hovatartozásuk, nemi identitásuk, szexuális orientációjuk, vallásuk vagy származásuk miatt. Első lépésként mindig arra kell törekednünk, hogy megértsük, mi történik a bullying helyzetben: miért alakul ki, és milyen szerepet játszanak benne a diákok és az iskolai élet további szereplői? Fontos, hogy mindig az adott társas kontextusból induljunk ki, és felismerjük, milyen előítéletek vagy akár szociális normák állhatnak a zaklatás hátterében. A zaklatás és bántalmazás soha nem elszigetelt jelenség: a diákok a társaik, az iskolájuk, a családjuk és a tágabb közösségeik értékeit és normáit hordozzák, és viselkedésükkel is ezeket követik. Ahhoz, hogy megérthessük a zaklatás mélyebb okait, meg kell vizsgálnunk ezeket az értékeket és normákat is.

 

A szerepek (a bullying áldozata, a zaklatás elkövetője és a szemlélők, azaz bystanderek) azonosítása lényeges lehet a megértés szempontjából, fontos azonban, hogy kerüljük a „címkézést”, és ne bűnösöket keressünk, hanem ezekre a szerepekre reflektáljunk. Az iskolai közegben, akárcsak bármilyen komplex kapcsolatrendszerben, ezek a szerepek gyakran változhatnak – lehetnek egy olyan diáknak is szélsőséges megnyilvánulásai, akit egy másik szituációban bántottak, és zaklathatnak olyan diákot is, aki egyébként gyakran tesz maga is szélsőséges vagy zaklató megjegyzéseket. Koncentrálnunk kell legalább ennyire a szemlélőkre is, hiszen gyakran az ő beavatkozásukon (vagy be nem avatkozásukon) múlik a zaklató vagy bántalmazó helyzetek kimenetele.

 

Fontos végiggondolni ezekben a szituációkban is, hogy milyen támogatásra számíthat az, aki tanárként, foglalkozásvezetőként szembesül a zaklatással, és mikor van szükség további szakemberek bevonására.

 

A bullying mögött húzódó okok és szerepek megértésében sokat segíthet a Sokszínűség Oktatási Munkacsoport háttéranyaga, a bullyinggal kapcsolatos leggyakoribb kérdésekről szóló összefoglalójuk, valamint a Bűvösvölgy Médiaértés Oktató Központ esetmegbeszélési stratégiái a bullying és cyberbullying iskolai kezeléséhez.

Az iskolai bántalmazás megelőzése komplex feladat, melynek segítésére az elmúlt években számos hazai kezdeményezés, program és magyar nyelvű útmutató született. 2015-ben például „Együtt az iskolai zaklatás ellen. Iránymutatás és képzés az iskoláknak kisebbségi diákjaik védelmére” címmel négy hazai civil szervezet (a Háttér Társaság, a Romaversitas, a TASZ és a Tett és Védelem Alapítvány) indított projektet, melynek részét képezte egy kutatás és egy pedagógusképzés is, és melynek eredményeként összeállítottak egy olyan útmutatót, mely jól használható módon összegzi tanárok számára a program elméleti anyagát és gyakorlati tapasztalatait.

 

A kiadvány részletesen kitér az iskolai zaklatás formáira, okaira, hatásaira, és külön a kisebbségek elleni iskolai zaklatásra. Az útmutató fontos részét képezik a biztonságos iskola megteremtésének jogi keretei, a zaklatás elleni fellépés elemei, valamint olyan segédanyagok és érzékenyítő gyakorlatok is, amelyek reflektálnak a kisebbségek helyzetére, és hozzájárulhatnak az iskolai zaklatás megelőzéséhez.

 

Az iskolai zaklatás és bántalmazás megelőzésében, a biztonságos iskolák megteremtésében nyújthat segítséget továbbá a Békés Iskolák program és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Nemecsek programja is.

europe logo white

THE E-LEARNING TOOL

EUROGUIDE EU flag

This project is co-funded by the Internal Security Fund of the European Union – GA N° 871038